Interjú Jókai Istvánnal, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. vezérigazgatójával.

 az ELTE Tanárképző Karán szerzett biológia-kémia szakos tanári diplomát, a Bölcsészettudo-
mányi karon pedagógia szakos előadói, a Közgazdaságtudományi Egyetemen szakközgazdász, inno-
vációs menedzseri képesítést, majd az Államigazgatási Főiskolán rendszerszervezői és szakigazgatá-
si szervezői képesítést.
A Fodor József Egészségügyi Szakközépis-
kolában kezdett tanítani, majd a tizenkét osztályos Kassák Lajos Iskola igazgatóhelyetteseként dolgozott. 1996-ban a Terézvárosi Polgármesteri Hivatal tanügyi irodavezetője lett, majd három évig a Pénzügyminisztérium oktatási osztályvezetői feladatait látta el. Később a Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zrt. oktatási igazgatója és üzletágvezetője, 2002-től pedig vezérigazgatója lett.
2005 februárjától a Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója.

–          Ön tanár és közgazdász, így bizonyára jól tudja, hogy az iskolai munka napi hajszájában a tanároknak mennyi nehézséggel kell szembesülniük. Mit gondol: érdemi segítséget adhat ezek leküzdéséhez a tankönyv? Vagy csak egy technikai eszköz, mely a pedagógus munkáján vajmi keveset könnyít?

Az iskolai munka a kialakuló személyiség egészének formálására irányul. Több mint oktatás, s így értelemszerűen több mint tankönyvekbe foglalt tananyagok elsajátítása. Személyiséget csak személyiség formálhat, nem tankönyv és nem tananyag. Épp ezért az iskolaügy legnagyobb kihívása a tanárszemélyiségek felszabadításamegannyi nyűg, felesleges teher és rossz körülmények egész sora alól. Örülhetnénk, ha ezek közül a tankönyvek ügye jelentené a legnagyobb problémát. De épp fordítva van: a tankönyvek használata jórészt rendben van, s ha akad is gond ekörül, az a viszonylag könnyen megoldhatók közé tartozik. Mi azon dolgozunk, hogy átgondolt felépítésű tankönyveink időben tehermentesítsék a pedagógusokat, s így felszabaduló energiáikat a valós problémák megoldására fordíthassák.

 

–          A pedagógusok társadalmi és anyagi megbecsültsége szégyenletesen alacsony. Ön szerint a tankönyvek által közvetített értékrend segíthet ennek a torz felfogásnak a korrigálásában?

Nagyon is fontos, hogy a tankönyvi szemelvényekben, különösen irodalmi, történelmi és idegen nyelvi olvasmányokban rendre felbukkanjanak olyan szövegek, amelyek a tanári munka áldozatosságára, nélkülözhetetlenségére is rá tudnak mutatni. Segítenünk kell benne, hogy a tanár alakjáról leválaszthassuk az iskolaügy visszásságaiból eredő kritikákat. A rendszer nehézségei, bajai nem a pedagógus munkájából erednek, ő is szenved tőlük. Segítenünk kell a korábbi évtizedek értelmiségellenes torzképének felszámolásában is. Számtalan visszaemlékezés és novella örökíti meg az írók, költők iskolai élményeit, sokan tisztelegtek műveikben hajdani tanáraik emléke előtt. Igen, azt gondolom, hogy a diákok elé tárt olvasmányanyag erre is felhívhatja a figyelmet. A nevelő, aki naponta bajlódik velük az osztályteremben, az ő boldogulásukért küzd, az ő jövőjüket építi.

 

–          Az interaktív, elektronikus eszközök és oktatási anyagok talán könnyebbé teszik majd az óravezetést. Lát Ön ebbe az irányba mutató tendenciákat?

Úgy kell mind szélesebb kínálatot teremtenünk ezen a területen, hogy semmit se erőltessünk rá a tanártársadalomra. Szeretnénk bőséges választékot kialakítani elektronikus tananyagokból is, ám az átalakulás folyamatát nem szabad sürgetnünk. A digitális fejlesztések irányában ható kormányzati erőfeszítéseket mi is fontosnak tekintjük. Közelebbről látjuk a valós problémákat és a napi gyakorlatot, mint a hivatalok és hatóságok, talán árnyaltabban érzékeljük a digitális segédletek helyét, időszerűségét, alkalmazhatóságát is. Elsősorban a tanórai eszközrendszert igyekszünk gazdagítani, hogy ezáltal is mind több tanári energia szabadulhasson fel. Másfelől a tanulók otthoni munkáját szeretnénk hatékonyabbá tenni a mind több család számára elérhető számítógépes háttér értelmes, hasznos munkába állítása révén. Ennek a technikai háttérnek a megteremtésében persze a kormányzatnak kell élen járnia. A mi dolgunk a tartalom biztosítása lehet: legyen mit futtatni a gépeken.

 

–          Milyen Ön szerint az eszményi pedagógus?

A diák talán akkor gazdagodik leginkább, ha sokszínű pedagógusközösség veszi gondjaiba. Ha mindenféle személyiségtípussal találkozhat a tanárai közt, s az iskolai órákon is megtapasztalhatja az emberi világ tarkaságát. Az uniformizálódás semmire sem jó, a sokféleség viszont segítheti a tanulót abban, hogy egyik vagy másik területen felismerje magában a tehetséget. Egy valami azonban közös kellene, hogy legyen ebben a sokszínű testületben: az empátia. A beleérző képesség, a diák személyiségére, sajátos adottságaira való érzékenység nélkül ugyanis a tanári nevelés egyoldalúvá válhat. Az ilyen ember csak kibocsátani képes a jeleket, befogadni nem. Ezért tartom az empátiát a legfőbb nevelői erénynek.

 

–          A folyton változó iskola ma különösen is gyorsan kell, hogy átalakuljon, lépést tartva a korral. Mely változásokat tartja a legsürgetőbbnek?

Talán inkább egy olyan értéket említenék, amely a változások örvénylésében is állandó kell, hogy maradjon. Olyan tudást és olyan képességeket kell kialakítanunk minden szinten és minden iskolamodellben, amely továbbépíthető, s mégis megáll magában is. Amely kerek egészként őrződik meg a diák fejében akkor is, ha nem tanul tovább, hanem az adott szakasz után kilép a rendszerből, de amely egyben továbbépíthető is, szilárd alapként. Ez is egyfajta építkezés, csak itt szellemi értelemben vett, virtuális ház épül. Az a jó, ha az alap, a pinceszint szuterénként is komfortos, kellemes lakása lehet a tulajdonosnak. Mégis úgy kell készülnie, mintha még két-három emeletet akarnának rá építeni, hogy ennek esélye, lehetősége megmaradjon, s az “építkezés” bármikor folytatható legyen.

 

–          Segíti-e a Kiadó – vagy maguk a tankönyvek – az ambiciózus tanárok szakmai emelkedését?

Kell, hogy segítse, s önkritikusan hozzátehetem: a jövőben sokkal erőteljesebben kell ezen dolgoznunk, mint eddig. A tankönyv azzal segít, ha differenciál, s egyszerre teszi lehetővé a sztenderd ismeretkör és a magasabb szintű tudás kialakítását. Így nyithatja meg a pedagógus előtt a kiemelkedő teljesítményre képes diákok tehetséggondozásának lehetőségét. Ami a kiadót illeti: ide sorolhatjuk szerepvállalásunkat a módszertani képzésben. Az általunk szervezett előadások és akkreditált tanfolyamok messze túlnőnek a tankönyvismertetés műfaján. Nem véletlenül keresik metodikai programjainkat ezrével a szaktanárok: tudják, hogy itt csakugyan konkrét, szakmai segítséget kaphatnak, amely személyes pályájuk formálásában is támogatást adhat nekik. De az együttműködésnek nincs felső határa: még intenzívebb kapcsolatrendszert remélünk az elektronikus lehetőségek gazdagodásától – például a távoktatásban. Évről évre nagyobb szerepet vállalunk azoknak az országos tantárgyi versenyeknek a támogatásában is, amelyek legközvetlenebbül képesek feltárni a tanári hatékonyság kiemelkedő eredményeit.

 

–          Milyen fejlesztések állnak jelenleg a kiadói munka homlokterében? Mely kiadványaikra a legbüszkébb?

A legsürgetőbb feladatok két területen tornyosulnak elénk. Sok esetben látunk jó tankönyveket, amelyek azonban szinte elszigetelten állnak, magukban, nemigen kapcsolódva más tárgyak, vagy akár saját területek más kiadványaihoz. Biztosítanunk kell, hogy minden tankönyv a rendszer egészének része legyen, s az egyes tudáscentrumok hálózatot alkotva kapcsolódjanak egymáshoz. Rendszerszerűvé kell tennünk a tankönyvcsaládok egyes elemeinek szerves egymásra épülését is: ne legyen kérdés, hogy van-e a tankönyvhöz munkafüzet, feladatlap, tanári kézikönyv, honlapháttér, útmutató, módszertani segédlet, és így tovább.

A másik fő fejlesztési terület a már említett elektronikus termékkör. A tankönyvkészítés melléktermékeként felhalmozódó hatalmas tudásanyagot egyszerű archiválás helyett digitálisan elérhető kiegészítő bázissá szeretnék tenni. Könnyen elérhető, jól mozgósítható eszközrendszert kell teremtenünk, amely Pedagógus – Gyerek – Szülő hármasságában gondolkodik, s elemenként éppúgy felhasználható, mint egységes egészként.

Hogy mely könyveinkre vagyok a legbüszkébb? Ha a műfajok vagy terméktípusok közül kell választanom, az érettségi feladatgyűjteményeket említem elsőként: időben, gyorsan és hatékonyan segítették az új vizsgarendszerhez való alkalmazkodást, nem véletlenül váltak szinte napok alatt népszerűvé. A természettudományok köréből a Prizma sorozatot tartom különösen is izgalmasnak, a társadalomtudományok köréből a felzárkóztatásra koncentráló, CD-melléklettel is megerősített Mentőöv sorozatot, idegen nyelvi területen pedig Maros Judit – Szitnyainé Gottlieb Éva immár klasszikusnak számító német sorozatát. Természetesen kiadónk legféltettebb kincseként, igazi büszkeségre okot adó könyvekként látom a pedagógusok bizalmát méltán elnyerő, nagy példányszámú sorozatokat is: Antalné Szabó Ágnes és Raátz Judit népszerű nyelvtansorozatát, vagy például Alföldy Jenő kitűnő irodalmát, hogy csak kettőt említsek a legkiválóbbak közül.

 

–          Meg szokták-e keresni Önt vagy munkatársait a pedagógusok? Vannak-e olyan fórumok, ahol a tanárok kommunikálhatnak a Kiadó szakembereivel?

Igen, legnagyobb örömünkre írásban, szóban sokan keresnek bennünket, mi pedig igyekszünk minél több alkalmat teremteni arra, hogy véleményt cserélhessünk tanárkollégáinkkal. Konferenciáinkon több száz pedagógussal találkozunk minden tanév elején, referensi rendszerünk pedig módot ad rá, hogy munkatársaink az iskolákban keressék fel a pedagógusokat, véleményüket, javaslataikat kérve. Büszkék vagyunk rá, hogy területi képviselőink nem kereskedők: sokkal inkább az orvoslátogatókéhoz hasonlít a munkájuk, amely számos szakmai funkciót is hordoz. Nemcsak könyveink megismertetésében játszanak főszerepet, hanem a visszacsatolások közvetítésében is. Általuk jutnak el hozzánk azok a gyakorlatból leszűrhető információk, amelyek a további fejlesztési irányok kijelöléséhez nélkülözhetetlenek.

 

–          A tankönyvkiadás köztudomásúlag nagy tőkeigényű, bonyolult tevékenység. Megvannak-e a Kiadónak a megfelelő eszközei, lehetőségei ehhez a munkához?

Kiadónk több mint fél évszázados múltra tekint vissza. Az itt felhalmozódott tapasztalat, szellemi és anyagi vagyon megfelelő alapot ad a jövő sikeres építéséhez, ha jól sáfárkodunk az értékkel, mely szüntelenül új értéket teremt. Egy jól szervezett és korszerű vállalati struktúra mentén továbbépítve a nagy múltú kiadót, bizton számíthatunk a jövőbeni fejlődésre is.

 

–          Milyen módon segítheti egy magánkézben levő tankönyvkiadó az oktatásirányítás hosszú távú fejlesztési törekvéseit?

A kialakult tulajdonosi szerkezet kétpillérűvé teszi kiadónk munkáját. A magántőke ésszerűségre ösztökélő jelenléte a folytonos szakmai megújulás belső kényszerével találkozik, s a két erő együttes hatása kiegyensúlyozott működést eredményez. A magántőke sokkal érzékenyebb a gyakorlattól elszakadó, vágyálmokat kergető, irracionális tevékenységek veszélyére, és értelemszerűen blokkolja ezeket. Ugyanakkor a pedagógiai tenniakarás, a pozitív jövőképet felvázoló tervezés és az elkötelezett szakmaiság a magántőke számára is érték. Így aztán a kiadói tevékenység elkerülheti a szélsőségeket, s üzletileg-szakmailag egyaránt fenntartható fejlődést eredményezhet.

 

–          Kívül rekeszthető-e a politika az iskola és a tankönyvek világán?

Jó lenne, de mindannyian tudjuk, hogy egy ideig ez még óhaj marad. A pedagógus véleményformáló szereplője a társadalomnak, és talán nem is baj, ha – a már említett sokszínűség jegyében – a tanulók megismerik a sokszor ellentétes vélekedéseket. Nem baj az, ha választások táján kokárdát tűz az egyik tanár, s az sem baj, ha nem tűz a másik. Mindez akkor torzul szereptévesztéssé, ha egyikük megszólja emiatt a másikat, vagy ha a gyereknek szégyenkeznie kell szülei politikai hitvallása miatt. Ez megengedhetetlen, mint ahogy a politikai agitáció is megengedhetetlen egy tankönyvben. Ez a gyakorlat azonban – szerencsére – nem jellemző szerzőinkre.

 

–          Mi a véleménye a versenytársak munkájáról, termékeiről? Lehetséges-e a riválisokkal való együttműködés?

Versenytársaink sok értéket teremtenek, ezt hiba lenne tagadni. A mi előnyünk alighanem abban áll, hogy mindegyiküknél szélesebb kínálatunk elemeinek megformálásakor koherens rendszer teremtésére törekszünk. Így a pedagógus szorosabb összehangoltságra számíthat a tankönyvek között, ha a mi kiadványainkból tanít. Ami a kapcsolatokat illeti: természetesen érdemi kapcsolatokat tartunk fönn versenytársainkkal, és szakmai kérdésekben gyakran egyeztetünk velük. Tudjuk, hogy velük együtt kell biztosítanunk a tankönyvellátás teljességét, még akkor is, ha sok tekintetben nekünk kell az élen járnunk, s nem egyszer az új utak kitaposásának feladatát elvégeznünk.

 

–          Milyen körből kerülnek ki a kitűnő szerzőgárda tagjai? Elégedett-e munkájukkal a kiadó? Készülnek-e szélesebb körű pályáztatásra a tehetségek felkutatása érdekében?

Büszkék vagyunk a szerzőinkre, akiknek egyre szélesebb körével szinte szimbiózisban együttműködve teszi a dolgát a kiadó. Büszkék vagyunk rá, hogy szerzőink jórészt nemcsak hűek hozzánk, hanem ragaszkodnak is ahhoz a szakmai presztízshez, amely a Nemzeti Tankönyvkiadó nevéhez kötődik. Tisztában vagyunk azzal a felelősségünkkel, hogy kutatnunk kell az újabb és újabb tehetségeket, s boldogan vállaljuk, hogy támogatjuk őket az igazi tankönyvszerzővé érés folyamatában. Számtalan tanárkollégával állunk kapcsolatban lektori, kipróbáló tanári, szerzői, előadói munka kapcsán, s rendszeres pályázatokkal igyekszünk hidat építeni a még ismeretlen tehetségekhez.

 

–          Ki tudja-e aknázni a Kiadó a nyomdatechnika hihetetlen fejlődését? Elégedett-e partnereik munkájával?

Ahogyan minőséget várunk el munkatársainktól a tartalom terén, úgy magas mércét állítunk magunk elé a könyvek fizikai kivitelezése során is. E munkában kitűnő partnerünk – több más cég mellett – a nagy múltú Gyomai Kner Nyomda és az Alföldi Nyomda is. E műszaki partnereink pontosan értik a tanévkezdés megismételhetetlenségének kényszerét, és sikerrel tesznek meg mindent azért, hogy időben a gyerekek kezébe kerülhessenek a tankönyvek. Kereskedelmi partnereink is fontos szerepet játszanak a folyamatban: a könyvek eljuttatása az iskolákba rendkívüli feladatot ró rájuk. Különösen is koncentrált munka, hihetetlen mennyiségű tennivaló vár rájuk a nyári hónapokban, s ha hiba csúszik a tevékenységbe, igyekeznek minél gyorsabban javítani.

 

–          Hogyan látja a Kiadó és a könyvkiadás jövőjét? Van-e jövője a könyvnek, vagy át kell adnia a helyét a digitális adathordozóknak?

Biztos vagyok benne, hogy más szinten ugyan, de ki fog alakulni egy új egyensúly. Ahogyan a rádió majd a televízió elterjedése után is megtalálta a maga helyét az írott sajtó, és meg tudott maradni kedvelt, megbecsült tájékoztatási eszközként, úgy a könyv jövője sem zárult le. Dolgozunk azon, hogy a különböző médiumok, hagyományos termékeink és elektronikus fejlesztéseink minél hatékonyabban támogathassák a pedagógiai folyamatot. De minthogy tananyagfejlesztő kiadó vagyunk, nem a hordozót, hanem a tartalmat tartjuk elsődlegesnek.

 

–          – Helyesli-e a középiskolai felvételiztetés általánossá váló gyakorlatát 10-14 éves kor között? Feladatuk-e a tankönyveknek az ezekre való felkészítés?

Egyáltalán nem helyeslem, sőt, nagyon is egyetértek az oktatáspolitika erőfeszítésével, mely ennek visszaszorítására irányul. De ebben a világban élve tudomásul kell vennünk: az eredményes képzést nyújtó intézményekbe többen jelentkeznek, mint ahányan bejuthatnak. Hogy mi lehetne a megoldás, nem tudom. Mi mindenesetre azon dolgozunk, hogy minél kevésbe jelentsen ez fájdalmas stresszhelyzetet a gyerekeknek. Egyre több olyan taneszközt kívánunk kifejleszteni, amely játékos formában készíti fel a diákokat erre a túlságosan is korai erőpróbára, s az új kihívásokra figyelő tankönyveinkről máris sorra kapjuk a pozitív tanári visszajelzéseket.

 

–          Hogyan lehet egybefogni, igazi csapattá szervezni egy ekkora vállalat munkatársait?

Csakis a közös cél foghatja egybe a munkatársi gárdát, s amint az elmúlt hónapokban megtanulhattam kollégáimtól: e kiadó legnagyobb értéke épp ez a közös cél, a közös gondolkodás a gyerekekről. Tudjuk, hogy a pedagógus rendeli a tankönyvet, s hogy a szülő is kapcsolatba kerül vele, ha belenéz, vagy véleményt formál a súlyáról, netán a tartalmáról. De kollégáimmal együtt hiszem: a tankönyv a gyerekeknek készül, az ő életkori sajátosságainak kell, hogy megfeleljen, s az ő munkájukhoz kell, hogy a lehető legnagyobb segítséget adja.

 

Az interjút készítette: Valaczka András

Tetszett? Oszd meg másokkal is 😉Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn